A Soroksári
Textilgyár (SORTEX)
Ez az írás egy gyár környékén
felnőtt kamasz fiú története. Nem tud és nem is akar pontos gyártörténeti
leírás lenni. Talán lesz valaki, aki a gyár történetét is megfogalmazza. Ez
mindenképpen fontos helytörténeti munka lenne. Azt fogalmazom meg, ami, mint
született alsó falusi fiúgyermek engem személyesen érintett, és még az életemet
is befolyásolta. Úgy gondolom, nemcsak az én életemet érintette (mert kit is
érdekelne az), hanem sok kedves falumbelim életét is.
ASORTEX úgy 1925 körül indult, és
kb. 1988-ban pecsételődött meg a sorsa. Se a gyár indulása, se a leállásának
dátuma nem pontos. Mi, a soroksári helytörténettel foglalkozó egyesület, a
Grassalkovich köre. Az 1980-as évek végén, mikor a gyár már csupán kisebb egységekben
működött, elhatároztuk, hogy a többnyire lezárt irodáiban felkutatjuk a gyár
fontosabb eseményeit, és leírjuk azokat. Az akkori igazgató készségesen
engedélyezte. Így hozzáfértünk a háború előtti és utáni levéltári okmányokhoz.
De azt is konstatálhattuk, hogy a Budapesti Nagylevéltár már járt előttünk, és
ott, ahol hiányoztak az iratok, a Levéltár jelezte, az náluk van. Az általam
becsült évszámok alapján a gyár kb. 60 évig működött többé-kevésbé aktívan.
Ezer oldalú pozitív hatással a lakosság életében.
Az a szomorú, hogy annak a 60
évnek ezernyi kötődése a lakosság életéhez teljesen elvész. Mert marad némi
adat a levéltárban, amit a későbbi levéltárosok majd felkutatnak, és
megpróbálják kitalálni, milyen is volt az élet a két adat közötti időkben. Tehát
úgy fog menni a történetírás, ahogyan eddig is ment. Vagyis vájt fülű
filológusok próbálják kitalálni, amit nem lehet kitalálni, mert ezeket a
dolgokat meg kell élni. És aki átélte is a jó szándék ellenére, az ember
esetlegessége miatt már nem lesz autentikus, hanem hiányos. Ahogyan az én
jelenlegi írásom is az. Ezért bocsánatát kérem mindenkinek, aki az itt
leírtakban hibát talál.
Ott Sebő, születtem Soroksáron,
1932-ben. Mi Soroksáriak, akkor még tudtuk, hogy a Textilgyárat a volt
Ledovszky-féle gőzmalom épületében indították el. Ez a malom 1919-ben, a kommün
leverése közben Soroksár román fennhatósága alatt égett le. Így a hely és
épületei üressé váltak. Miután a népnyelv már régen ismételgeti, minden
rosszban van valami jó is. Ez a gyártelephely, miután még vasúti sínbekötése is
volt., kitűnő gyártelep újraindítási helynek számított. Ilyen telephelyre a
trianoni döntés után, miután országunkat szétszakították, sokan boldogan
elfogadták volna, mert sokan az elszakított országrészekből mentették
vagyonukat, értékeiket az anyaországba. Éppen ennél fogva más iparágak is az
anyaországba települtek.
Anyám úgy emlékszik a gyár
részvényeseire, hogy a főrészvényesek felosztották a gyár fenntartásához
szükséges feladatokat egymás közt. Így például az osztrák származású Cserni úr
a gyárban szükséges összes meghajtó, transzmissziós szíjakért volt felelős.
Cserni úrra még én is emlékszem. Sovány és magas, mosolygós, igazi bécsi
dialektussal beszélő ember volt. Azt is tudta mindenki róla, hogy Bicsérdista. Mert
sokak jelenlétében evett korai zöldhagymát, lekvárba mártogatva. De ez a Cserni
úr még német nyelvű énekkart is szervezett a textilgyár női dolgozóinak.
Közvetlenségéért sokan tisztelték.
Abban az időben még nem volt
közvetlen erőgéppel meghajtott szövőgép, hanem egy központi gőzerőgép kuszának
tűnő szíj-áttételekkel hajtotta az összes, gyárrészlegekben lévő gépeket. A
gyárrészlegeken belül, például a szövödében a mennyezetre szerelt transzmisszió
állványzatokon szíj meghajtással kapott energiát, vagyis meghajtást minden
egyes szövőgép. El lehet képzelni, micsoda sistergő, csattogó, forgó
szíjkerekek tömege táncolt, pörgött a termek mennyezetein az emberek feje
felett 2-3 méter magasságban. És így, a szíjáttételeken keresztül hajtották meg
a szövőgépeket. Por, pára, és 110 decibel feletti zajszint. Több mázsa
transzmissziós bőrszíjak voltak üzemben. Külön szíjgyártó mester gondoskodott a
folytonos ellátásról.
A mechanikai szövőszékeken való
pamutáru szövése könnyen megtanulható volt. Szorgalom, kézügyesség és
rendszeretet. 2-3 hét volt a betanulási idő. Ezek után már rád bíztak egy
szövőszéket. Később már két gépet kaptál. A szövőgép modernizálódása okán
mindig több gép hajtását várták el a szövőtől. A szövés kemény fizikai munkának
számított. Magyarországi sajátosság, hogy a szövészet minden ágában (pamut,
len, kender, gyapjú és selyem) szövőnőket foglalkoztattak. Nyugaton még a
legutóbbi időkben is a szövés férfimunka volt.
Anyám szövőnő lett, és szerette
ezt a munkát. Apám is a textilgyárban dolgozott.
Ott Sebő
Ott Sebő bácsi |
Tisztelt Web oldal!
VálaszTörlésA régi Sortex gyár címét és cég adatait az 1974-78-ig időszakra megtudnák küldeni. Köszönöm.
Üdvözlettel: Ferenc enekesf@gmail.com