2015. január 31., szombat

SORTEX

A Soroksári Textilgyár (SORTEX)

Ez az írás egy gyár környékén felnőtt kamasz fiú története. Nem tud és nem is akar pontos gyártörténeti leírás lenni. Talán lesz valaki, aki a gyár történetét is megfogalmazza. Ez mindenképpen fontos helytörténeti munka lenne. Azt fogalmazom meg, ami, mint született alsó falusi fiúgyermek engem személyesen érintett, és még az életemet is befolyásolta. Úgy gondolom, nemcsak az én életemet érintette (mert kit is érdekelne az), hanem sok kedves falumbelim életét is.
ASORTEX úgy 1925 körül indult, és kb. 1988-ban pecsételődött meg a sorsa. Se a gyár indulása, se a leállásának dátuma nem pontos. Mi, a soroksári helytörténettel foglalkozó egyesület, a Grassalkovich köre. Az 1980-as évek végén, mikor a gyár már csupán kisebb egységekben működött, elhatároztuk, hogy a többnyire lezárt irodáiban felkutatjuk a gyár fontosabb eseményeit, és leírjuk azokat. Az akkori igazgató készségesen engedélyezte. Így hozzáfértünk a háború előtti és utáni levéltári okmányokhoz. De azt is konstatálhattuk, hogy a Budapesti Nagylevéltár már járt előttünk, és ott, ahol hiányoztak az iratok, a Levéltár jelezte, az náluk van. Az általam becsült évszámok alapján a gyár kb. 60 évig működött többé-kevésbé aktívan. Ezer oldalú pozitív hatással a lakosság életében.
Az a szomorú, hogy annak a 60 évnek ezernyi kötődése a lakosság életéhez teljesen elvész. Mert marad némi adat a levéltárban, amit a későbbi levéltárosok majd felkutatnak, és megpróbálják kitalálni, milyen is volt az élet a két adat közötti időkben. Tehát úgy fog menni a történetírás, ahogyan eddig is ment. Vagyis vájt fülű filológusok próbálják kitalálni, amit nem lehet kitalálni, mert ezeket a dolgokat meg kell élni. És aki átélte is a jó szándék ellenére, az ember esetlegessége miatt már nem lesz autentikus, hanem hiányos. Ahogyan az én jelenlegi írásom is az. Ezért bocsánatát kérem mindenkinek, aki az itt leírtakban hibát talál.
Ott Sebő, születtem Soroksáron, 1932-ben. Mi Soroksáriak, akkor még tudtuk, hogy a Textilgyárat a volt Ledovszky-féle gőzmalom épületében indították el. Ez a malom 1919-ben, a kommün leverése közben Soroksár román fennhatósága alatt égett le. Így a hely és épületei üressé váltak. Miután a népnyelv már régen ismételgeti, minden rosszban van valami jó is. Ez a gyártelephely, miután még vasúti sínbekötése is volt., kitűnő gyártelep újraindítási helynek számított. Ilyen telephelyre a trianoni döntés után, miután országunkat szétszakították, sokan boldogan elfogadták volna, mert sokan az elszakított országrészekből mentették vagyonukat, értékeiket az anyaországba. Éppen ennél fogva más iparágak is az anyaországba települtek.
Anyám úgy emlékszik a gyár részvényeseire, hogy a főrészvényesek felosztották a gyár fenntartásához szükséges feladatokat egymás közt. Így például az osztrák származású Cserni úr a gyárban szükséges összes meghajtó, transzmissziós szíjakért volt felelős. Cserni úrra még én is emlékszem. Sovány és magas, mosolygós, igazi bécsi dialektussal beszélő ember volt. Azt is tudta mindenki róla, hogy Bicsérdista. Mert sokak jelenlétében evett korai zöldhagymát, lekvárba mártogatva. De ez a Cserni úr még német nyelvű énekkart is szervezett a textilgyár női dolgozóinak. Közvetlenségéért sokan tisztelték.
Abban az időben még nem volt közvetlen erőgéppel meghajtott szövőgép, hanem egy központi gőzerőgép kuszának tűnő szíj-áttételekkel hajtotta az összes, gyárrészlegekben lévő gépeket. A gyárrészlegeken belül, például a szövödében a mennyezetre szerelt transzmisszió állványzatokon szíj meghajtással kapott energiát, vagyis meghajtást minden egyes szövőgép. El lehet képzelni, micsoda sistergő, csattogó, forgó szíjkerekek tömege táncolt, pörgött a termek mennyezetein az emberek feje felett 2-3 méter magasságban. És így, a szíjáttételeken keresztül hajtották meg a szövőgépeket. Por, pára, és 110 decibel feletti zajszint. Több mázsa transzmissziós bőrszíjak voltak üzemben. Külön szíjgyártó mester gondoskodott a folytonos ellátásról.
A mechanikai szövőszékeken való pamutáru szövése könnyen megtanulható volt. Szorgalom, kézügyesség és rendszeretet. 2-3 hét volt a betanulási idő. Ezek után már rád bíztak egy szövőszéket. Később már két gépet kaptál. A szövőgép modernizálódása okán mindig több gép hajtását várták el a szövőtől. A szövés kemény fizikai munkának számított. Magyarországi sajátosság, hogy a szövészet minden ágában (pamut, len, kender, gyapjú és selyem) szövőnőket foglalkoztattak. Nyugaton még a legutóbbi időkben is a szövés férfimunka volt.

Anyám szövőnő lett, és szerette ezt a munkát. Apám is a textilgyárban dolgozott.

Ott Sebő
Ott Sebő bácsi

1 megjegyzés:

  1. Tisztelt Web oldal!

    A régi Sortex gyár címét és cég adatait az 1974-78-ig időszakra megtudnák küldeni. Köszönöm.

    Üdvözlettel: Ferenc enekesf@gmail.com

    VálaszTörlés