SOROKSÁRI TEXTILGYÁR - Egy kis nosztalgia.......
A közel 30 év alatt, nem volt a szövödében olyan gép, amely nem indult volna el a kezem alatt.... (szövőként vagy később gyártásközi ellenőrként)
Még mindig megdobogtatja a szívemet! - Amikor 1973 január 19-én beléptem, még megvoltak a nagyon csattogó nyüstös gépek. Aztán jöttek a picanolok, melyen volt szerencsém dolgozni. Csodálatosan szép színes damaszt anyagokat szőttünk. Aztán később elvitték őket, amit nagyon sajnáltunk.Közben telepítették ezeket a pneumatikus (fúvókás) gépeket,
melyek a SORTEX végnapjának utolsó percéig is működtek.
Az utolsó gépet 2000.12.12-én délelőtt 10 óra 19 perckor állították le.....
A varroda még 2001 május végéig működött, aztán végleg bezárt a gyár.
A közel 30 év alatt, nem volt a szövödében olyan gép, amely nem indult volna el a kezem alatt.... (szövőként vagy később gyártásközi ellenőrként)
Még mindig megdobogtatja a szívemet! - Amikor 1973 január 19-én beléptem, még megvoltak a nagyon csattogó nyüstös gépek. Aztán jöttek a picanolok, melyen volt szerencsém dolgozni. Csodálatosan szép színes damaszt anyagokat szőttünk. Aztán később elvitték őket, amit nagyon sajnáltunk.Közben telepítették ezeket a pneumatikus (fúvókás) gépeket,
melyek a SORTEX végnapjának utolsó percéig is működtek.
Az utolsó gépet 2000.12.12-én délelőtt 10 óra 19 perckor állították le.....
A varroda még 2001 május végéig működött, aztán végleg bezárt a gyár.
Búcsú a szövödétől (2000.12.12.)
Tíz óra tizenkilenc perckor, megálltak az utolsó gépek....
A hatalmas üzemcsarnokban, végleg megállt az élet.
A néma csendben egyszerre, hangosan dobbantak a szívek.
Most csak áll, lehajtott fejjel a dolgozó......
Amit érez, szavakkal ki nem mondható!
Sok embernek ez volt az élete, a második otthona.
A könnyeit hullatva kérdi, a sors miért ily mostoha?
Egykor zsibongott, forrt itt az élet.
Tervek, barátságok, szerelmek szövődtek.....
A vézna fiúcskából, erős férfi lett.
A fiatal lány is asszonnyá érett.
Olyan volt mindenki, mint egy nagy család.
Tudtuk egymás örömét, bánatát.
Most mindenki útja, más irányt mutat.
A szép emlék a szívünkben örökre megmarad!
A hatalmas üzemcsarnokban, végleg megállt az élet.
A néma csendben egyszerre, hangosan dobbantak a szívek.
Most csak áll, lehajtott fejjel a dolgozó......
Amit érez, szavakkal ki nem mondható!
Sok embernek ez volt az élete, a második otthona.
A könnyeit hullatva kérdi, a sors miért ily mostoha?
Egykor zsibongott, forrt itt az élet.
Tervek, barátságok, szerelmek szövődtek.....
A vézna fiúcskából, erős férfi lett.
A fiatal lány is asszonnyá érett.
Olyan volt mindenki, mint egy nagy család.
Tudtuk egymás örömét, bánatát.
Most mindenki útja, más irányt mutat.
A szép emlék a szívünkben örökre megmarad!
( Zsuzsi 2000.12.13.)
