2015. március 29., vasárnap

A Soroksári Férfi Népdalkör






Tudni kell, hogy az énekkarok, majdnem 100%-ban vegyes karok. Hirtelen nem is tudok, közel-távol, nemzetiségi férfi énekkart. Dicsekvés nélkül állíthatom, ismerve a " konkurenciát " , nagyon együtt vagyunk. Ott vagyunk a toppon. Repertoárunk, majd' 300 sváb, és német népdalból, áll. Mindig, minden fellépésre, alaposan felkészülünk, a csapatban, baráti a kapcsolat egymással. Többször mondták már a hallgatóság soraiból, hogy rajtatok érződik, szeretettel, beleéléssel énekeltek. Ez így igaz. Minden elvégzett munkán látszik, ha a mester szívvel-lélekkel csinálta, amit csinált.Évi kb. 30-35 fellépésünk van, az ország svábok lakta településein, mindenütt rendkívül szívélyes a fogadtatásunk.Aztán, ha a műsorunk végén felcsattan a vastaps és az énekeljetek még kiáltás, a 80 éves nénik, bácsik arcán végigcsorog a könny----ezt a dalt még édesanyám énekelte---- ez mindennél többet jelent számunkra. Ilyenkor nagyon jó érzés, hogy mi Soroksárról jöttünk, Soroksáriak vagyunk.., és még ráadásul igenis, büszke Soroksáriak !!!

https://www.youtube.com/watch?v=P-UdQIZ0y08





Fuchs Gyula



Személyes indíttatásból szeretném megosztani a következő linket is, amelyen Édesapám még a fiúkkal együtt volt (Bieber Márta): 

https://www.youtube.com/watch?v=sKtARQh_Bag 





2015. március 28., szombat

Az ünnepi készülődésről, az ünnep várásról (húsvét)

 Az ünnepi készülődésről, az ünnep várásról. Ma már túl vagyok a megdöbbenésen, amit az okozott, mikor először hallottam a kérdést pl. most hétvégén, lesz karácsony, húsvét, pünkösd?? A régi Soroksáron egy-egy ünnep eljövetele, annak várása tiszta izgalom volt. Ahogy mondani szokás, különös hangulat, felfokozott lelkiállapot lakozott az emberekben, uralkodott el az egész településen.Mindenki és minden az ünnepeket várta. A Húsvét, egyben a tavasz , a megújulás évszaka, a hosszú, sötét, hideg tél után. Egyformán érintett meg szegényt és gazdagabbat. Mindenki lehetőségéhez mérten készülődött. A házak homlokzatát a gangot, az istállókat kimeszelték. A nagyanyám lepasztázta a ház lábazat köveit, az ablak könyöklőket. Folyamatosan seperték a járdát, az akkor még földes utcákat. Azután következett a lakás kitakarítása, függöny mosás, spanolás, ablakmosás, mindez női feladat. A nagyanyámnak segítettem az apró linzer sütik elkészítésénél. Én tekertem a húsdarálót, amibe a nagyi a linzer tésztát tette és a daráló elején, kis formákon keresztül alakult a finom, sok hétig elálló sütike. A nagyi aztán papír dobozba tette kisütés után, porcukrozta, és a spájzba tette. A gyerekek, természetesen rájártak, és ha a nagyi meghallotta a spájzajtó nyitását, mindig ránk förmedt,mert tudta, hogy miért megyünk be. Mai szóval" műbalhét" rendezett, mondván, hogy az ünnepekre elfogy és itt állunk süti nélkül. Soha sem fogyott el, mindig bőven elég volt, szerintem ezt Ő is tudta, belekalkulálta a plusz fogyasztást a gyártásba. Isten áldja érte. A paraszt házaknál a nagy állatokat is letisztította a gazda, a teheneket, ökröket, lovakat lekefélték, vastag tiszta szalmával alájuk almoztak. Így készülődött a falu apraja, nagyja testben, lélekben, környezetében megtisztulva minden egyes nagy ünnepére. Azután az ünnep vasárnapján, kiöltözve, ----az asszonyok zöme új ruhában---a férfiak , a gyerekek ünneplőbe öltözötten mentek a templomba, hálát adni mindezen jókért.--- Így volt ez akkoriban!!!

Fuchs Gyula

2015. március 27., péntek

Soroksári húsvéti szokások

 Virágvasárnap, volt a barkaszentelés, a szentelt barkát, otthon, elhelyezték, a tiszta szobában , a komódon álló kis házi oltárra, amely egy keresztből, két oldalán egy-egy gyertyából, fölötte, egy Mária képből állt, általában. Vagy a szenteltvíztartó mögé helyezték. Nagycsütörtökön, un. zöldcsütörtök, az ebéd a legtöbb háztartásban, spenót volt tükörtojással. Az asszonyok elküldték, férjeiket a templomba, hogy megtegyék Húsvéti gyónásukat. Így hosszú sorok kígyóztak a gyóntató székek előtt. A harangok Rómába mentek, ezt mondták egymásnak, mivel a feltámadási körmenet után szólaltak meg ismét. Addig kereplő helyettesítette a harangszót.-------A nagypénteki keresztáhítathoz, csupa feketébe öltöztek, szigorú böjttel, csenddel, imával emlékeztek meg Jézus szenvedéséről a keresztfán. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Ezen a napon, sajtot, túrót, ruszlit, tojásos ételeket, tésztaféléket fogyasztottak. Az idősebbek csak kétszer étkeztek. Nagyszombaton, a késő délutáni ünnepi mise alatt tértek vissza a harangok, hirdetve Jézus urunk feltámadását. A lakosság, körmenetben járta körül, a hősi emlékművet, a plébános a Baldachin alatt, az oltáriszentséggel, áldást osztott a tér négy sarkán, a négy égtáj felé. A körmenetet Soroksáron, zenekar kísérte, majd a hívek visszatértek a templomba. Vége lett a böjtidőnek, odahaza már várta az embereket, a főtt sonka, főtt krumpli, amihez zellersalátát kínált a háziasszony. Húsvét vasárnap, zsúfolásig megtelt a templom, az ünnepi nagymisére. Vasárnapokon négy szentmise volt, délelőtt, a 1/2 8-as és a 9 órai német nyelven. Délben ünnepi ebéd volt, vagy hochzeit suppe, paprikás tyúkleves, tejszínnel, kaláccsal, vagy simán, húsleves, utána baromfi sütve, rántva, burgonya körettel, savanyúságok, kompót. Sütemények, rumos torta, sokféle apró sütemény. A hétfő a locsolkodó fiuké volt, nagy izgalommal készülődtek, az ismerős lányokhoz. Nagy sértődés lett volna abból, ha kifelejtették volna valamelyik rokont, keresztszülőt, bérmaszülőt. Ilyesmi elő nem fordulhatott. ------ Az ország katolikus közösségeiben, gondolom, hasónképpen készülődtek a nagyhéten, és várták, majd ünnepelték Jézus Krisztus feltámadását.


Fuchs Gyula

Plusz egy kis adalék még Gyula tollából (úgy gondolom, érdemes elmenteni, hiszen ezek szerint ez is "helyi szokás"):

Néhány személyes gondolat a témához. Mivel mi a sonkához mindig készítettünk főtt krumplit, legalább 40 éves koromig úgy hittem, hogy mindenütt ez a szokás, ez így természetes. Ezen elbuktam egy fogadást is. Egy Csepeli magyar barátommal vitatkoztam össze, a Nagybani piacon, Ő még sosem hallott arról, hogy a sonka mellé krumplit is esznek. Gondoltam, hogy egyedi az esete, ezért odaléptünk az Alsónémedi árusokhoz, ---- én az igazam tudatában---- nagy arccal, ugye ti is fogyasztotok a Húsvéti sonka mellé krumplit??? Néztek rám meredt szemekkel, Ők még ilyenről nem is hallottak. Ezután én lestem elképedten, és döbbent belém a felismerés, lehet, hogy csak Soroksáron, Harasztin, Taksonyban dívik ez az étkezési szokás?? Lehet ez csak régiós sváb étkezési kultúra?? Hát bizony lehet. Azóta érdeklődtem más településeken is, azokon sem dívik a sonka mellé a burgonya főzés . Lehet, hogy mi Soroksáriak, spórolósabbak vagyunk? Ha krumplit is eszünk , előbb lesz tele a pocak, kevesebb sonka kellet a jóllakáshoz? Ha így van, nagyon ügyes. Bár én krumpli párti vagyok , minden formájában, és a sonka mellé, szerintem nagyon pásszol. Ha elfogyott a főtt burgonya, akkor másnap és ameddig kitartott a sonka, már csak kenyeret ettünk mellé, retekkel, újhagymával, paprikával,paradicsommal, ki mit szeretett, esetleg még tojást főztünk mellé újólag.------Hát ennyi!!!

2015. március 21., szombat

Soroksári kocsmák

 Hogy szám szerint hány kocsma volt, azt sajnos nem tudom, de sok. Olyan 25-30 biztosan, köztük többnek volt saját táncterme is. Mivel a lakosság "kasztosodott" úgymond, ami azt jelentette, hogy minden ivónak megvolt a maga törzstársasága, akik rendszeresen oda jártak. Ismertebb, talán a Holbig kocsma, innen ered a ma is hagyományként ápolt Holbig ifjúsági felvonulás, Úrnapján, ma a Grassi. 170 önkorm. épülete. Minden táncteremmel rendelkező kocsma nagy ünnepek alkalmával, zenészeket szerződtetett-- soroksáriakat--- és táncolt a falu apraja-nagyja. Érdekesség talán, hogy a parasztok este 6-kor hazamentek, megfejni a teheneket, míg vissza nem jöttek, addig a zene szünetelt. Aztán voltak az úgynevezett beszálló vendéglők. Ide érkeztek a messzi településekről, a fővárosi Széna térre igyekvő takarmányt szállító fogatok. Estére felértek Soroksárra, itt beszállásoltak, megvacsoráztak, a lovakat istállóba kötötték, őket is ellátták, majd hajnali 2-3 óra körül tovább indultak, a pesti-budai piacokra. Délután minden fordítva történt, estére újra megjöttek az üres fogatok, hazafelé újra megálltak pihenni. Örökös körforgás, folyamatos haszon a kocsmárosoknak. A nagyobb forgalmú kocsmák szerződésben álltak a nagy pesti sörgyárakkal, Dreher, Kőbányai, Polgári sör. A Dunszt-féle kocsma, a -- Haraszti út- Ócsai út -- elágazásánál működött, saját fogatával hozta a sört a gyárból, és terítette a településen, sőt Haraszti, Taksony, Ócsa, Bugyi községekben is. A köz-és társadalmi élet jórészt a kocsmákban folyt. Mindebből látható, hogy a kocsmáknak meghatározó szerepük volt egy-egy település életében.

Fuchs Gyula

2015. március 5., csütörtök


EGY NEGYEDSZÁZADOS EMLÉKMŰ TÖRTÉNETE


Az Erzsébeti Temetőben található, hármas halmon álló kopjafa kettős kereszt emlékmű ünnepélyes felavatására, felszentelésére – éppen 25 éve – 1990. március 15-én került sor.
Tervezésének, felállításának gondolatával már 1989-ben foglalkoztam, hiszen sem a II. Világháború, sem az 1956-os forradalom soroksári áldozatainak nem volt emlékhelyük. Ötletemmel felkerestem az akkori XX. kerületi tanácselnököt, Gyulai Gusztávot, majd a temető igazgatóját. (A „rendszerváltás” küszöbén az akkori hatalom már nyitott volt az ellenzékkel való együttműködésre.) Úgy magánemberként, mint a KDNP akkori soroksári-pesterzsébeti elnökeként is foglalkoztatott az elesett és elfeledett soroksári áldozatokra való emlékezés helyének megvalósítása. 1989. augusztus 20-án a soroksári Hősök terén meghirdettem Soroksár önállóvá válásának szükségességét, és tervét. Ezután kezdtem tervezni az emlékművet, keresve a legmegfelelőbb helyét a temetőben. Az igazgató felkínált egy központi helyet, ugyanakkor megjegyezte, hogy az akkori hátsó kerítés tövében régi soroksári temetőkből elhozott emberi maradványok kerültek elföldelésre, amelyek felett jelenleg szemétdomb van. Rögtön döntöttem, és ezt az akkor teljesen eldugott hátsó helyet választottam. Így a soroksári hamvak fölött méltó emlékmű állhat majd. Megterveztem az emlékművet, amely soroksári bazaltkövekből épített hármas halom (emlékeztetve a forradalom barikádjaira is) tetején álló kopjafa motívumú vörösfenyő kettős kereszt lett. Egyfelől emlékeztetve keresztény államiságunkra, másfelől a kopjafa, mint motívum a magyarság egyetemességére utal. Ezután elhordattam a szemétdombot a helyszínről, majd elindultam Soroksáron pénzt gyűjteni, ami elég sikeres lett. Szerencsém volt, mert a köveket ingyen kaptuk, és az építésért sem kellett fizetni. Az óriási, vastag vörösfenyő gerendákra a Zirci Erdőgazdaságban tettem szert, melyeket – a cél okán – méltányosan vásárolhattam meg. Munkahelyem ingyen adott kölcsön egy nagy teherautót sofőrrel, így személyesen hoztuk el a gerendákat a Bakonyból Soroksárra. Az összegyűjtött pénz tetemes részét Zágoni Sándor fafaragónak fizettem ki. A faragást és a helyszíni összeállítást követően 1990. március 15-ére hirdettük meg az avató ünnepséget. Néhány nappal előtte értesültem, hogy március 13-án érkezik haza Amerikából Pongrátz Gergely, a legendás 56-os Corvin-közi parancsnok, aki 33 év száműzetés után, mint volt halálra ítélt, most lép először újra hazai földre. Nosza, irány a repülőtér! Az újságírók gyűrűjén keresztüljutva sikerült őt soroksáriként üdvözölnöm, és percek alatt megegyeztünk, hogy első hazai hivatalos programjaként jelen lesz az emlékmű felavatásán, úgyis, mint volt soroksári polgár.
Így került sor arra a szép, megható ünnepségre, ahol a megjelentek többsége megilletődötten, könnyes szemmel énekelte a Himnuszt és a Szózatot. (Ne feledjük, akkor még egypártrendszer volt, és itt voltak az oroszok is.) Az ünnepségen Pongrátz Gergely és öccse, Ödön mellett részt vettek a KDNP országos, fővárosi vezetői, a helyi tagság, más ellenzéki pártok tagjai, Gyulai Gusztáv tanácselnök, újságírók, az oktatási és kulturális intézmények munkatársai, valamint az egyházak képviselői. Az emlékművet néhai plébánosunk, Fila Lajos atya szentelte fel. Ez volt az első olyan helyi emlékmű (és az óta is az egyetlen), amely tisztán magánszemélyek adományaiból valósult meg, és elkészültéhez is többen önzetlen munkájukkal járultak hozzá.
A temető időközbeni bővítésével a ronda szürke betonkerítés hál’ Istennek eltűnt, és növényzet veszi körül az emlékművet. Alatta pedig ismeretlen soroksári embertársaink földi maradványai alusszák örök álmukat. Azóta a kereszt újabb felületkezeléseken és festésen esett át, de jelennek és jövendőnek egyaránt hirdeti:  

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, ó magyar;

Kérem, aki tud, látogasson oda akár egy mécsessel, vagy egy szál virággal, vagy csak egyszerűen azért, mert hozzánk, Soroksáriakhoz tartozik.



Unyi János Antal



1. kép: Avatóbeszéd
2. kép: Pongrátz Gergely beszéde
3. kép: A tavasz első virágával emlékezik Pongrátz Gergely 
4. kép: Két generáció
5. kép: Édesapám Pongrátz Gergellyel beszélget. 35 éve találkoztak utoljára