Hogy szám szerint hány kocsma volt, azt sajnos nem tudom, de sok. Olyan 25-30 biztosan, köztük többnek volt saját táncterme is. Mivel a lakosság "kasztosodott" úgymond, ami azt jelentette, hogy minden ivónak megvolt a maga törzstársasága, akik rendszeresen oda jártak. Ismertebb, talán a Holbig kocsma, innen ered a ma is hagyományként ápolt Holbig ifjúsági felvonulás, Úrnapján, ma a Grassi. 170 önkorm. épülete. Minden táncteremmel rendelkező kocsma nagy ünnepek alkalmával, zenészeket szerződtetett-- soroksáriakat--- és táncolt a falu apraja-nagyja. Érdekesség talán, hogy a parasztok este 6-kor hazamentek, megfejni a teheneket, míg vissza nem jöttek, addig a zene szünetelt. Aztán voltak az úgynevezett beszálló vendéglők. Ide érkeztek a messzi településekről, a fővárosi Széna térre igyekvő takarmányt szállító fogatok. Estére felértek Soroksárra, itt beszállásoltak, megvacsoráztak, a lovakat istállóba kötötték, őket is ellátták, majd hajnali 2-3 óra körül tovább indultak, a pesti-budai piacokra. Délután minden fordítva történt, estére újra megjöttek az üres fogatok, hazafelé újra megálltak pihenni. Örökös körforgás, folyamatos haszon a kocsmárosoknak. A nagyobb forgalmú kocsmák szerződésben álltak a nagy pesti sörgyárakkal, Dreher, Kőbányai, Polgári sör. A Dunszt-féle kocsma, a -- Haraszti út- Ócsai út -- elágazásánál működött, saját fogatával hozta a sört a gyárból, és terítette a településen, sőt Haraszti, Taksony, Ócsa, Bugyi községekben is. A köz-és társadalmi élet jórészt a kocsmákban folyt. Mindebből látható, hogy a kocsmáknak meghatározó szerepük volt egy-egy település életében.
Fuchs Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése