Intelmek
Édes fiam, ez az a ház, ahol születtél. Szüleid, nagyszüleid, dédszüleid
háza, őseid otthona, akiknek nevét már nem tudom felidézni, de ott sorakoznak
mindnyájan a plébánia anyakönyveiben, melyekből nem lehet őket kitelepíteni. A
megsárgult oldalak kétségbe vonhatatlanul őrzik gyönyörű kézírással
keresztelőjüket, házasságkötésüket és türelmes várakozásukat az eljövendő
Feltámadásra. A Mindenható azokat is szerette, akik németül imádkoztak hozzá a
barokk boltívek alatt.
Múltunkat a ház jelenlegi
tulajdonosára hagytuk, de a falak még most is visszhangozzák a hangos
gyermekzsivajt, a nevetést és bánatot. Az istállóban újra állatot tartanak, de
a disznó-, a csirkehús és a tej már egy idegen család asztalára kerül. Nekünk
csak az ötven kilós batyu, a marhavagon és a lerombolt birodalom
menekülttáborai maradtak. Nekünk bele kellett törődnünk a megbélyegzésbe, a
megaláztatásokba és minden földi javunk elvesztésébe.
Ki felel ezért a tragédiáért? Németek vagy magyarok? Netán a nagyhatalmak?
Nem. Az emberi gonoszság tehet minderről, mely mindig megtalálja gátlástalan
kiszolgálóit. A gonosz léleknek nincs nemzetisége. Egy hazafi minden értéket
elismer és véd a világban, míg az önző ember lerombolja saját hazáját is.
Rajtad múlik, édes fiam, melyik törvény szerint élsz.
Minden időben megadatik számunkra a lehetőség, hogy megbocsássunk az ellenünk
vétkezőknek. Hogy megbocsássuk a bűnöket, melyek terhétől kétezer évvel ezelőtt
a Názáreti szabadított meg bennünket.
Minden ember a saját útját járja, de az útvonalat, a kereszteződéseket és
az egyes állomásokat Isten határozza meg. Aki útközben elkerüli a szenvedést,
az nem tisztul meg és nem lesz hasonlatos a megváltóhoz. Minden az Úr tervei
szerint történik, mostani látogatásunk is beleillik a Teremtő elképzeléseibe.
Fiam, alaposan nézd meg a szülői házat, ne felejtsd el, honnan jöttél és
gondolj arra, hogy jó tettekre vagy hivatott.
Valentin István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése