EMLÉKEZÉS A VALAMIKORI SOROKSÁRI ÖNKÉNTES TŰZOLTÓSÁGRA (1883-1945)

EMLÉKEZÉS A VALAMIKORI SOROKSÁRI ÖNKÉNTES TŰZOLTÓSÁGRA (1883-1945)

Mint az a helytörténetből ismeretes, Soroksár gyakran szenvedett jelentős tűzkárt a XIX. században. Ezért a század vége felé a község bővülése, fejlődése szempontjából nagy szükség volt szervezett, képzett tűzoltóságra.

Üknagyapám, Drexler Antal (1839-1908) 1883-ban jelentős személyes anyagi hozzájárulással megalapította a SOROKSÁRI ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ TESTÜLETET. A parancsnokságot később fia, Drexler Imre vette át. A képzés és létszám folyamatosan fejlődött, és az 1930-40-es évekre – nagyapám, Drexler Antal (1902-1973) parancsnoksága alatt (1928-1945) - elérte csúcspontját. Ekkorra az alakulat aktív létszáma meghaladta a 60-at, és nemcsak tűzoltói, hanem légoltalmi kiképzésben is részesültek tagjai. A tűzoltó testület gyakorlótere a mai Grassalkovich iskola emeletes épülete helyén volt, magas gyakorlótoronnyal.

DREXLER ANTAL TŰZOLTÓ PARANCSNOK RÖVID ÉLETRAJZA

Nagyapám, Drexler Antal, régi közismert, és köztiszteletben álló soroksári családban született 1902-ben. Fiatal korától fogva részt vett a soroksári tűzoltóság munkájában. Érettségi után Műszaki Akadémiát végzett, majd a Fővárosi Villamos Műveknél lett műszaki vezető, később Székesfővárosi főtisztviselő. 1927-ben nősült, felesége a szintén közismert soroksári családból való Holbig Rozina lett. Három lánygyermekük született, Zsuzsanna, Terézia és Gertrúd. Drexler Antal tevékeny résztvevője volt a helyi közéletnek is. Az akkori társadalmi élet kiemelkedő helyének számító Kaszinó háznagya, a Holbig-ifjak vezetőségi tagja, a Katolikus Egyháztanács tagja, majd elnöke lett. Nagybátyjától - a templom és iskolaépítő Drexler Antal prépost-plébánostól, mint keresztapjától – örökölt értékes arany egyházi ékszereket és egy főpapi pásztorbotot a Soroksári Nagyboldogasszony plébániának adományozta. 1928-1945 között, 17 éven látta el kiemelkedően a helyi tűzoltóság parancsnokságát. Több kitüntetést és elismerést kapott. Az alakulattal együtt több elismerésben részesült. 1933-ban ünnepelték 50 éves fennállásukat, ekkor Drexler Antal parancsnok kormányzói kitüntetésben részesült. 1944 novemberében a front elérte Soroksárt. A községet kiürítették, lakóit főleg a közeli kerületekbe (Erzsébet, Ferencváros) költöztették. Drexler Antal ekkor (44-45 telén) családjától távol, végig az ostrom alatt itt maradt Soroksáron szolgálatban, és védte a község értékeit. Mindezért, a „felszabadulás” után a kommunista vezetés sajátos módon fejezte ki „háláját”: internálták, először az Andrássy út 60-ba, majd 8 hónapra Kistarcsára. Mire hazajött Soroksárra, családja minden vagyonát elkobozták, mindössze egy fél házrészt hagytak meg az 5 tagú Drexler családnak. Állásából kitették, és egy szovjet katonai vezetés alatt álló csillaghegyi gyárba kényszerítették. Ott is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Felesége vagyonát szintén elkobozták, nagyanyám kőcsiszolóként helyezkedhetett el. Gyermekeiknek megtiltották az érettségit is.

A nehézségek, és az évtizedekig tartó szenvedések sem törték meg őket. Nagyapám büszke, egyenes tartású emberként élt. Tisztelték és szerették Soroksáron „Toncsi bácsit”. Nekem Ő volt a világ legdrágább nagypapája. 1973-ban a szeretett soroksári családi házban hunyt el. Isten nyugosztalja! Bár soha nem rehabilitálták, de az utókor elismerte munkásságát: 2011-ben posthumus SOROKSÁR DÍSZPOLGÁRA kitüntető címben részesült.

Tiszteletére és a néhai Soroksári Önkéntes Tűzoltók emlékére 2000-ben emlékfalat kértem a XX-XXIII. kerületi tűzoltó parancsnokságtól. Kinagyított első parancsnoki fényképe alá réztáblát csináltattam. Fölé pedig selyemből Millenniumi csapatzászlót terveztem és készíttettem a jelenlegi tűzoltóságnak, és a valamikori Soroksáriaknak, valamint parancsnokuknak az emlékére. A 2000. szeptember 28-i ünnepélyes átadáson, zászlóavatáson és szentelésen a családtagokon túl részt vettek Soroksár és Pesterzsébet városvezetői, az Országos-, a Fővárosi-, a kerületi tűzoltóság parancsnokai, az egyházak képviselői, valamint az Országos Tűzoltó Egyesület elnöke is. Zászlóanyák Drexler Antal lányai, édesanyám, Teréz, és nagynéném, Gertrúd voltak. Az emlékfal és a zászló jelenleg is megtekinthető a kerületi tűzoltóság épületében.

TISZTELET ÉS HÁLA MINDAZOKNAK, AKIK ÉLETÜK, EGÉSZSÉGÜK KOCKÁZTATÁSÁVAL VÉDTEK ÉS VÉDENEK BENNÜNKET, ÉRTÉKEINKET!

Unyi János Antal