Gyerekkori emlékek

Reggeltől, estig az utcán, a patakon, a Dunán , a Jókai utca végi homokbányában randalíroztunk, egy szál klott gatyában, mezítláb. Nyaranta estére, mire hazavergődtünk, disznó módjára koszos voltam. Ha megszomjaztunk, az utcai nyomós kútból ittunk, a mellkasunkon, hasunkon végigfolyt a víz, csak itt volt rajtunk tiszta csík. Drága anyám minden este megszidott,és a következő napon is, meg a következőn is. Így telt minden akkori Jó meleg nyár. Hazatérve az udvaron, előkapta a lavórt, gatya le, beleálltam, Ő a sikálókefével és a házi szappannal nekem esett. Én általában visítottam, aki próbálta már a testén a sikálókefét és a kőkemény házi szappant, az tudja, miről beszélek. Anyámat természetesen nem érdekelte az én tiltakozásom, folytatta amíg jónak látta. Másnap este kezdődött minden elölről. Nagyon jó és szép nyarak voltak, 50-es évek vége, 60-as évek eleje. Egyszerű idők voltak, de ma is szívesen visszamennék egy kicsit. Autók sehol, az utcákon gyerekcsapatok, mindenki ismert mindenkit, miénk volt az egész falu. Arra mehettünk bántatlanul amerre akartunk. Bárki, bármit mond, szép volt.

Fuchs Gyula