A brémai muzsikusok svábul

A brémai muzsikusok svábul

Etyszer var ety emper. Mek neki asz èzlje. Old folt màr asz oarmi szamàr. Hot niht mèr erö khopt dolkoszni. Und trum hot az emper neki kàjne ennifalo kèm. Fokok mekhalni, hot asz èzl tàjnkt,und lieba akart lenni Musikus Brèmàba. Na, iszt elindult. Hot kszèn a stoszn à kutya. Na, voz iz mit tier? Hot asz èzl kfrogt. Vil màjn gaszda mir jol fejpe fàgni, hoty döklök mek. À mol hob i kslofn mikor tyött a petyàr und fitte a kaszda gèldjèt. Na khum mit metyünk Brèmàba muszik mohn..A hund mente fele. À mol hom szi kszèn à khoc. Stoark nyafajkott asz. Varum? Hot asz èzl kfrogt. Hob khà fogam penne a szàmpa. A mauz mekette a sajt. Und a vàjb mek vil mi a födörpe nyomni, vo fiel fisz fan penne. Tyere mi kèn musikalni nah Brèmen. Und isz kaunga. A khoc. Felük.

Válj nem akarta fulladni. Tán hom ti tràj ety kàukas kszèn. Hát voz hoszt tu? Kèrdesz asz èzl.Khummt ta fendèg. Hom oli hunga. Engem volln szi a faszèkba pedukni, khohn, und mekenni.Khum mit uns, metyünk musik mohn a kroszi fàrospa. Und mentek zuszam. Iszt noht kvoan. Hom ti a hàsziko kszèn. Peene ègett a liht. Trin ültek fil csafargo, und a petyàr. Er vàr a fönök. Az èzl puklijàra màszta a hund, trauf mek a khoc, a khocra mek a kàukas. Szo hom szi ràjnksàut asz aplak. A csafargòk, und ta petyàr làttak a fier. Szin f srokn. Tu libe kàut! Kiapàltak, Und petojtak. A gatyàpa. Kiszalatt oli a svoarci voldba.

A fier szin ràjnkaunga a hasziko. A tis folt foll mit ennifalo. Olles hom szi mekett. Asztàn f làng lettek. T èzl fekütte a tràtya dompra, A kàukas a pàmra repülte. T hund a türhosz, a khoc mek asz àufnra, To isz t osn noh melek.A voldba a csafargok összetyöttek. Ter föcsafargo, a petyar hot kszokt: àni musz kukucskalni, Ver iszt penne a hàsziko. Ety mente. Penne màr tunkl folt. Pemente. A khoc hot szàjn ksziht mekkarmolt. Szalatt ràuz, ova t hund a vàdlipa harapta. Drauszn mek asz èzl pelerukta. Asz oarsàpa. T kàukas mek kiapàlta Kukurikuuuuu! Iszt klaufn. Hot kszokt a töppi csafargo: Jesszusz Maria! Ott lak ety hexe. Fujta a kszihtompa,und hot mi kroct . A türnèl mek ety mau a picskàfal szurkàl a vàdlit.Tràuzn mek sekkpe ruk ety, mit zvà làbattal. Asz sziha ety svoarci bebec. Und àjni sràjt, hoty musz aungszt hom. T csafargok, und t föpetyar szin soha fisszamentek. A fier se hasza. Hom sàjn klèpt a hàsziko.

Weimper Ferenc

Morbus Hungaricus vagyis a TBC pusztítása, egy soroksári sváb családon keresztül bemutatva

Morbus Hungaricus vagyis a TBC pusztítása, egy soroksári sváb családon keresztül bemutatva:

Nemrég valaki feltette a Guten Morgen Soroksár facebook csoportba az 1900-as évek elejéről Puchele András bíró fotóját aki az egyik őse volt. (lásd a képen)

Az én családfámban is szerepel egy Puchele Magdolna akinek apja Puchele Pál az én ősapám az 1800-as évek elejéről, és akár a képen szereplő bíróval rokonok is lehetettnek. Az ős keresés, és az anyakönyvi kutatások során azonban a Puchele família egy szörnyű fájdalmára bukkantam.

A XIX-XX. század fordulóján a családokba jellemző volt az átlagosan 6-8 gyermek amely csak a század 30-40-es éveiben csökkent 3-4 utódra. A magas gyerekszám azonban nagyon sok csecsemő, és gyermek halállal is járt. Csecsemők esetén a halálokok között leggyakoribb a veleszületett gyengeség, vagy a gyomorhurut jelezve a nélkülözést, és a nem megfelelő táplálást.

A népesség növekedése így is robbanásszerű volt,s már egyre többen nem a földművelésből éltek meg. Sok volt persze a soroksári napszámos – azok a földnélküliek, akik mezőgazdasági munkát végeztek – de egyre több a fegyvergyári munkás, asztalos, ács, kőműves segéd jelezve az iparosodást, és a főváros robbanásszerű fejlődésének igényeihez való igazodást.

Sajnos azonban a nyomor jeleit a anyakönyvek több adatából is látni lehet! Ezt mutatja, hogy a ma is meglévő kis sváb parasztházban - az íratok szerint - három testvér együtt élt a házastársával, és gyermekeivel. Ugyan ezt jelzi, amikor egy családon belül az anyakönyveket egymás mellé tesszük, és döbbenten látjuk, hogy a Morbus Hungaricusnak becézett tüdőgümőkor (TBC) mekkora pusztítást vitt véghez, és mennyi fájdalmat okozott.

1899. február 02-án Puchele Pál 44 éves földműves feleségével Srticker Annával megéli a 17 éves lányuk Puchele Anna halálát a TBC miatt.

1902. április 02-án már a 23 éves ifjabb Puchele Pált temetik ugyancsak TBC miatt.

Pár hónappal később június 28-án a 49 éves édesanyát Puchele Pálné született Sticker Annát gyászolják ugyancsak a TBC miatt.

1905. október 25-én a családban végre jó esemény történik Puchele Magdolna férjhez megy Spiesz Istvánhoz. Sajnos azonban a házasság nem tart sokáig, mert a 25 éves Magdolnát 1914.április 12-én elviszi a TBC.

1909. április 08-án a következő tragédia, hogy a család Puchele János 18 éves asztalos segédet temeti TBC miatt.

Puchele Pál családfő (községi mezőőr) 1911. június 21-én 65 évesen májrákban elhalálozik. Fia Puchele Mihály kőműves segéd 1912. november 20-án nősül meg Marschall Terézzel. Ez a házasság is hamar véget ért, mert Mihály 1916.május 03-án a tüdővészben meghal.

1913.január.15-én a következő gyermek a 28 éves Puchele Rozina napszámos megy férjhez Mészáros József gyári munkáshoz. A szomorú sorozat azonban folytatódik. Mészárosék 1921 november 5-én temetik a 4 éves ifj Mészáros Józsefet a TBC miatt, majd

1924 március 17-én a hét hónapos Mészáros Rozina "tüdőlob" miatt meghal.

Az édesanya Puchele Rozina nem sokkal később május 07-én hal meg a TBC miatt mindössze 43 évesen.

A betegség terjedése alattomos volt. Forralatlan nyers tejjel a tehenekről emberre, és ember-ember közőtt csepfertőzéssel terjedt. A testen kívülre kerülve a korokozó érzékeny, már a napfénytől elpusztul, hamar kiszárad. 

Nedves, dohos, sötét zsúfolt lakhatási viszonyok viszont kedveztek neki.

A járványszerűen terjedő betegség a család életerős tagjait sorozatosan törte derékba.

Szeitz Ferenc

Intelmek

Intelmek

Édes fiam, ez az a ház, ahol születtél. Szüleid, nagyszüleid, dédszüleid háza, őseid otthona, akiknek nevét már nem tudom felidézni, de ott sorakoznak mindnyájan a plébánia anyakönyveiben, melyekből nem lehet őket kitelepíteni. A megsárgult oldalak kétségbe vonhatatlanul őrzik gyönyörű kézírással keresztelőjüket, házasságkötésüket és türelmes várakozásukat az eljövendő Feltámadásra. A Mindenható azokat is szerette, akik németül imádkoztak hozzá a barokk boltívek alatt.

Múltunkat a ház jelenlegi tulajdonosára hagytuk, de a falak még most is visszhangozzák a hangos gyermekzsivajt, a nevetést és bánatot. Az istállóban újra állatot tartanak, de a disznó-, a csirkehús és a tej már egy idegen család asztalára kerül. Nekünk csak az ötven kilós batyu, a marhavagon és a lerombolt birodalom menekülttáborai maradtak. Nekünk bele kellett törődnünk a megbélyegzésbe, a megaláztatásokba és minden földi javunk elvesztésébe.

Ki felel ezért a tragédiáért? Németek vagy magyarok? Netán a nagyhatalmak? Nem. Az emberi gonoszság tehet minderről, mely mindig megtalálja gátlástalan kiszolgálóit. A gonosz léleknek nincs nemzetisége. Egy hazafi minden értéket elismer és véd a világban, míg az önző ember lerombolja saját hazáját is. Rajtad múlik, édes fiam, melyik törvény szerint élsz.

Minden időben megadatik számunkra a lehetőség, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Hogy megbocsássuk a bűnöket, melyek terhétől kétezer évvel ezelőtt a Názáreti szabadított meg bennünket.

Minden ember a saját útját járja, de az útvonalat, a kereszteződéseket és az egyes állomásokat Isten határozza meg. Aki útközben elkerüli a szenvedést, az nem tisztul meg és nem lesz hasonlatos a megváltóhoz. Minden az Úr tervei szerint történik, mostani látogatásunk is beleillik a Teremtő elképzeléseibe. Fiam, alaposan nézd meg a szülői házat, ne felejtsd el, honnan jöttél és gondolj arra, hogy jó tettekre vagy hivatott.

                                                                   

                                                                                                                       Valentin István

Zentai Anna

Híres soroksári emberek!

1744-ben fordult elő először Zwick János Gáspár neve az anyakönyvben.Több fiú gyermek született a családban és ennek köszönhetően az utódok még majdnem 200 éven keresztül folytatták a családi vállalkozást a kádár mesterséget Soroksáron. Az idősebb Soroksáriak még emlékeznek a Fő utca északi végén létezett Zwick házra. 1924-ben Zwick István házában, Mária asszony egy kislánynak adott életet, akit Annának neveztek el. Felcseperedvén kiderült, hogy Annarendkívül szép ének hanggal rendelkezik. Sok-sok éves képzést követően Zwick Anna később Zentai Anna néven 30 éven keresztül a Fővárosi Operett színház ünnepelt primadonnája volt. Tehetségét a Jászai Mari díjjal és Érdemes Művészi címmel ismerték el. A művésznő idén töltötte be a 91. életévét.Kívánunk nagyon jó egészséget és Isten áldásával még sok-sok szép évet. Soroksár örökké büszke lesz rá !!

                                                                                                                                         Fuchs Gyula

A „Kegyelet Oszlop” vagy „Képoszlop” / (Bildstock)

A „Kegyelet Oszlop” vagy „Képoszlop” / (Bildstock)

A régiek elmondása szerint a fából faragott „Kegyelet Oszlop” vagy „Képoszlop” eredetileg a Jutadomb tetején állt gyönyörű flórával kerítve. Állítója és állításának pontos ideje, körülményei ismeretlenek. Az oszlopon egy szentkép is helyet kapott, – talán a Nagyboldogasszony képe, gyerekkel az ölében – de, hogy pontosan kit ábrázolt már feledésbe merült. Kora százötven-kétszáz év is lehet. Az oszlopnál fohászkodtak a soroksári parasztok, hogy a szőlőjüket, gabonájukat és a burgonyát kímélje meg az időjárás, kerüljék el a férgek, a madarak és a tolvajok.

A hasonló oszlopok gondozása, tisztítása, virágozása az alapító család, vagy ennek kihalása, elköltözése után a környéken lakók – leginkább asszonyok, lányok – feladata volt.

A II. világháború végén, 1944 nyarán, a front közeledtével német állásokat létesítettek a stratégiailag fontos ponton, az oszlop ekkor került át a Juta domb tövébe. Az 1956-os forradalom után, a nagy harcok színhelyéül szolgáló Juta dombot – ahol sokáig ellenálltak a magyar honvédek a beözönlő szovjet csapatoknak – eltüntették, mára nyoma sem maradt.

                                                            

A Kegyelet oszlop ezt követően hosszú évekig a későbbi Hatwagner telken állt, melyet a ’60-as évek végén vett meg a család. Az immár eldugott helyen álló oszlop környékét a helyiek még a ’60-as, ’70-es években is gondozták, előtte mindig volt friss virág. Az eredeti oszlop a kétezres évek végén került előbb a Múzeumba, majd 2015-ben a Tájházba. Utolsó helyén a Tömlős utca végében, azóta a Kegyelet Oszlop másolata áll.

Fotó az eredeti helyszínen álló Képoszlopról

(Lux Antal gyűjteményéből)

Piroska és a farkas svábul

Franz Weimper tollából:

Folt à mol ety kroszmuta. Kroszfoda is, de asz ide nem köll. Szi hot natyon szerett a klàni unokàt. Sàjni folt aszèrt is. Nàjd a kroszmuta.À mol fette a klàninak ety roti sapka. A kicsinek hot stoark kfoln. Olle vàlj horta. Rajta a kopfjan. Und mer rot folt, hom oli kszokt Piroska. Àmol hot asz anyuka neki kszokt : A kroszmuta isz petek. Du men zu ir, und fidd a port a flosnba, meg ennit. Und tette a khorbba. De aufposzn a voldpa, ne men a vègröl. ès ha tort piszt, kèrdesz mek, hoty vaty kroszmuta! A rotsapkas Piroska iszt elment. Pele a voldba. Tuort hot a kroszmuta lakott. Undà mol hot szi talàlkozt a volffal.

Und a volf hot kfrogt : Hofa Mèsz klàni màdl? A kroszmuttahosz ö petek. Fiszek neki a a vàjn ès a strudl. Attol lesz kszund. A volf volt viszn, hol lak a kroszmuta. A tumi màdl mek elmonta. Ide nèsz. sok sàjni pusn fan itt a voldba! Khànszt szetni! Örül a kroszmuta ha làt a pusn.A Piroska meg szett.A volt iszt klàufn a hàsz,vo a kroszmuta lakta. Hot tàjnkt : tu ih oldi mekenni,tàjz nem lesz finom, De a klàni is työn, asz is mekeszem. A jungi màdl pisztos pessza fog smekkolni. Und a volf szalatt tofàpp a hàszhosz,und hot ti oldi megett.A ruhàt nem, Nur ti oldi. A ruhat fölfett,und a pettbe fekütt. Hot auszksaut vi ti kroszmuta. Asztan a Piroska hot a türön klopft.

Und ti Piroska ment hosszà a pethesz. Hot kfrokt : Jesszus Maria! Koszmuta! Varum hoszt tu kroszi fület? Szo tutok bessza tèget halkatni. Asz augn neket is krosz! Mièr? Hoty joppan làtok dih. De a kàusn asz natyon naty. Vorum? Hoty tèketet mekegyem snell. Un hot ti Piroska à lenyelt. Gut hot kfreszn,asztàn kslofn. Ksnoarht hota à.Tràuzn mek tyött a Jàga. Hot tàjnkt, a kroszmuta iszt natyon petek, ha igy snoarhol. Pemet a hàsz und hot kszèn a farkos a petbe. Vette a kvèer, aba mèkse lelöte,filajht èl mèk a koszmuta, sziha hot szi kfrèszn. Mit à ollo,fölfàkta a bauhjàt. A volfnak. Von tuart kiukrott a Piroska, und langszam kimàszkàlt a kroszmuta is. Mèk nem foltak mekhalfa. Tàn hom szi naty stàjnokat a farkos bauhjàba fissza fart. Asz mek aufkvoht, ova olyan svèr volt a bauhja, hoty mekhalta makàt. A koszmuta hot ti vànj kszofn. A strudli is mekette. Asztàn kszund let. A klàni Piroska iszt hàm kaunga. A Jàga is. Nem marat a kroszmutanàl.

Néhány gondolat a régi Soroksári búcsúk emlékére !!!

Néhány gondolat a régi Soroksári búcsúk emlékére !!!

A táncmulatságok csúcspontja a soroksári búcsú volt, mert híre túljutott Soroksár határain is. Minden tánchelyiséggel rendelkező vendéglő csurig megtelt. A soroksári búcsú, országos vásárral kapcsolódott egybe. Akkora vonzereje volt, hogy ezekben a napokban számosan sereglettek ide a községen kívülről is. Sokakat meghívtak Pestről, a jeges parasztok, a millimárik ügyfeleit , a soroksári munkahelyi kollégákat, a rokonokat,akik Budapesten és környékén laktak. A HÉV, plusz kocsikat kapcsolt a szerelvényekhez, annyian jöttek ki Pestről is. A meghívott vendégek, egész évben előre örültek a soroksári búcsúnak és sokáig áradoztak utána a vendéglátásról. Hagyományosan mindig fiatal kacsát és libát tálaltak, melyek ekkorra értek meg a vágásra. Kínálták rántva, sütve és a tyúkból készült, paprikás levest kaláccsal. A pince legjobb borát adták,jégen hűtve. Utóételnek krémest és hájas pogácsát kínáltak.Ebéd után kimentek a búcsúba, ahol volt céllövölde, körhinta, lánchinta. A fiuknak szájharmonika, a lányoknak baba és még ezernyi szép dolog, ami mindenkinek örömet okozott. Mindezt belengte a pirított mandula csodás illata, amely első helyre emelte a templomszentelési ünnepet.Október második vasárnapján aztán még egyszer tartottak búcsút / kisbúcsú /. Ez azért történt, mert 1761. augusztus 15-én, Mária mennybevétele napján történt meg az új templom átadása, aztán, 1779. október 10-én került sor a beszentelésére. Mindenkinek áldott, szép ünnepet kívánok!

Fuchs Gyula