Esti imádság
Lement a Nap immár, s megjött a sötét éj,
de az én szívem, - árnyától, mégsem fél.
Mert tudom jó Atyám, hogy te őrzöl engem,
míg az álom karja, zárva tartja szemem.
Ó, majd ha egykoron, midőn napom lejár.....
midőn majd a halál, előttem is megáll.....
Csendes álomképpen legyen elmúlásom.
Minden tettem nálad, boldog véget lásson.
Várlak édes álom, pihentess engemet.
Benned bízom Atyám, ne hagyd el lelkemet!
Életem vezére, s halálom bölcs Ura,
te vagy szívem első és utolsó gondja. Ámen.
de az én szívem, - árnyától, mégsem fél.
Mert tudom jó Atyám, hogy te őrzöl engem,
míg az álom karja, zárva tartja szemem.
Ó, majd ha egykoron, midőn napom lejár.....
midőn majd a halál, előttem is megáll.....
Csendes álomképpen legyen elmúlásom.
Minden tettem nálad, boldog véget lásson.
Várlak édes álom, pihentess engemet.
Benned bízom Atyám, ne hagyd el lelkemet!
Életem vezére, s halálom bölcs Ura,
te vagy szívem első és utolsó gondja. Ámen.
Ezt az imádságot, még a Dédnagymamám tanította velem gyermekkoromban, - Aggteleken.
(Nagyon szeretném, ha nem merülne feledésbe.)
(Nagyon szeretném, ha nem merülne feledésbe.)
Hábele Mihályné. (2015.05.02.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése