Soroksár 1872-ben, mezővárosból, nagyközség lett. Ebben az időben, a bíró, a jegyző és az esküdtek irányították a községet. Részben választás útján, részben az úgynevezett virilisták, a legnagyobb adófizetők testülete jelölése révén kerültek a posztjukra. 12 esküdt volt, ehhez hozzájött, a községi orvos, a plébános, így kb. 38-56 fős testületet kapunk. A testületi ülésen, csak a választott képviselőknek kellett jelen lenniük, a többiek csak akkor jelentek meg, ha őket érintő témák is szerepeltek a napirenden. Az első világháborút követően, elsősorban, orvos, ügyvéd, paraszt, iparos, plébános, üzletember került a községi tanácsba. A bírót, közfelkiáltással választották, vagy név szerinti szavazással. Óriási tekintélye volt a megválasztott bírónak. Ha egy soroksárit rendreutasítanak, büszkén válaszolja " Soroksári polgár vagyok ! " Csak egyvalakit ismer el ha és de nélkül, és ez a községi bíró !!! Emberemlékezet óta mindig is paraszt ült a bírói székben. Egy kimagasló személyiségről történik említés, Martin Weisz-nek hívták, szintén paraszt származású ember volt. 1869-ben született, és sajnos igen korán, 1933-ban hunyt el. Okos, intelligens, korrekt és tisztességes ember hírében állt. Tőle származik a mondás " nézzétek meg a kezeimet, szépnek nem szépek, de tiszták " Rendkívül jó tárgyalási készséggel rendelkezett, tökéletes irodalmi németséggel beszélt. A község érdekeit maximálisan képviselte. Az esküdtek egyszerű, köztiszteletnek örvendő polgárok voltak. Döntöttek , iskolai kérdésekről, óvodáról,utcákról, kisebb határvitákról, és a cigányok rokonsági vitáiról is.
Fuchs Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése