Fohász
Ó Istenem!
Mennyi sóhaj szállt már feléd.....
Amikor nincsen kiút, te vagy csak a remény!
Messziről vigyázod kóborló nyájadat.
Az eltévedteknek helyes irányt mutatsz.
Méltatlanul, oly sokszor szájukra vesznek.
Káromolják neved, amiért szenvednek.
Te mégis meghallgatod, mindenki bánatát.
Nálad a fájdalom, enyhítésre talál.
Oly sokszor éreztem már, hogy itt vagy velem.
A bajban, mindig megfogtad a kezem.
A szeretet ereje, mindennél többet ér!
Sokszor az is gazdagabb, aki koldusszegény.
Mennyi sóhaj szállt már feléd.....
Amikor nincsen kiút, te vagy csak a remény!
Messziről vigyázod kóborló nyájadat.
Az eltévedteknek helyes irányt mutatsz.
Méltatlanul, oly sokszor szájukra vesznek.
Káromolják neved, amiért szenvednek.
Te mégis meghallgatod, mindenki bánatát.
Nálad a fájdalom, enyhítésre talál.
Oly sokszor éreztem már, hogy itt vagy velem.
A bajban, mindig megfogtad a kezem.
A szeretet ereje, mindennél többet ér!
Sokszor az is gazdagabb, aki koldusszegény.
Istenem! Légy velem! Mert te vagy a remény! Ámen.
Hábele Mihályné (2001.12.04.)
Amióta megírtam, ezt a fohászt, azóta nagyon sokszor elmondtam már magamban, a többi imádsággal együtt, amit még az Édesanyám és a Dédnagymamám tanított velem gyermekkoromban. Egy gyönyörű esti imádság, amit nagyon kevesen ismerhetnek. Ha nincs ellenetekre, megosztanám veletek, egy későbbi időpontban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése