A vers szeretete
A vers nekem olyan,
mint éhezőnek a kenyér,
mint szikkadt földnek a nyári zápor,
amely éltet, ami aranyat ér.
mint éhezőnek a kenyér,
mint szikkadt földnek a nyári zápor,
amely éltet, ami aranyat ér.
A vers nekem, - szellő,
mely szárnyalva az égig emel.
Lágyan, finoman megérint,
arcomra könnyű csókot lehel.
mely szárnyalva az égig emel.
Lágyan, finoman megérint,
arcomra könnyű csókot lehel.
A vers nekem, - napsugár,
mely árassza magából a meleget.
Néha a könnyem is kicsordul,
ha megérinti szívemet.
mely árassza magából a meleget.
Néha a könnyem is kicsordul,
ha megérinti szívemet.
A vers nekem, - kiáltás,
ami felrázza az alvó szíveket.
Életre hívja a legszebb érzést,
ébren tartja a szeretetet.
ami felrázza az alvó szíveket.
Életre hívja a legszebb érzést,
ébren tartja a szeretetet.
Hábele Mihályné (2001.04.23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése