Egy arc

Egy arc

Egy arc tekint rám némán,
szeme huncutul villanó.
Mintha csak derülne a tréfán,
szája szegletén mosolya megkapó.

A szárnyaló idő múlása,
arcára véste bélyegét,
finom barázdákat szántva,
szelíd tekintetén.

Sötét hajára dér szállt,
szürkéllik, mint a messzeség.
A távoli homályból néha,
megcsillan még a régi fény.

Csak nézem az arcot........
s szemem biztatón felé kacsint.
Csak fel a fejjel barátom!
- mire a tükör visszakacsint.

Hábele Mihályné (2000.10.02)