Lehunyt szemmel....

Lehunyt szemmel....

Oly távol vagy tőlem,
szívemben, mégis közel.
Gondolatban, lehunyt szemmel,
karom erősen magához ölel.

Csókjaimmal beborítom
megfáradt, ráncos kezeid.
Titkolni próbálod, mégis látom,
a ki nem hullott könnyeid.

Ó, bárcsak visszahozhatnám,
a régi szép időt......
Virágot hintenék az úton,
a lábaid előtt.....

Mit is kívánhatnék,
ezen a szép napon?
Jó erőt és egészséget,
mosolyt az arcodon!

Ezt a csokor virágot,
csókokkal halmozom,
úgy küldöm el Neked,
ezen a képeslapon!

Hábele Mihályné (2002.02.10.)