Mulandó életünk

Mi végre jöttünk-e világra,
s tapasztalunk meg, száz és száz csodát?
Még csillogó gyermeki szemekkel,
szüleink gyönyörű meséit éljük át.

Akiket mindig a szeretet vezérelt.....
A tanításuk a távolba mutat!
Lássuk meg mindenben a szépet,
s járjuk mindig, az egyenes utat!

Vedd észre az elesett embert,
segítő kezedet nyújtsad felé!
Emeld fel szíved melegével,
egy mosoly, egy jó szó, aranyat ér!

Lásd meg a virágok szépségét,
a fákon daloló madarakat!
Érezd a Nap melegségét,
a szellőt, mely arcodra csókot ad!

Oly röpke, s mulandó az élet,
értékeljük minden pillanatát!
Példát mutatva gyermekeinknek,
a jót és a szépet adjuk tovább!

Jöttünk és elmegyünk,.........
nincs gazdag és szegény.....
Fájó szívvel búcsút intünk,
könnyeink tengerén.

Hábele Mihályné ( 2015.04.17.)