Rád emlékezem

Engedjétek meg, hogy Anyák napja közeledtével, egy pár gondolatot megosszak Veletek. Ez lesz a harmadik Anyák napja Édesanyánk nélkül. Négyen vagyunk testvérek és nagy szeretettel nevelt fel bennünket. Ők annak idején tízen voltak testvérek. Abban az időben is nagyon nehéz volt tíz éhes szájat betömni. Ezért a két legidősebb lány, hogy enyhítsen a gondokon, a szuhakállói szénbányában vállalt munkát. Húszéves volt, amikor a sorsa örökre megpecsételődni látszott. 1952. dec.16-án az éjjeles műszak vége felé egy robbantás következtében, betört a víz és tizenheten a föld alatt rekedtek. Akkor szinte az egész ország imádkozott értük és összefogtak a kiszabadításukért. Hat és fél napig voltak a bánya fogságában. Nehéz, gyötrelmes perceket és napokat éltek át. Feladtak minden reményt és elbúcsúztak szeretteiktől gondolatban, - lefeküdtek egymás mellé és felkészültek a halálra. A történetükből később egy film is készült Fábri Zoltán rendezésében,- Életjel címmel, de a film nem tudta hűen visszaadni az átélt szörnyű és fájdalmas napokat. Ha valakit érdekelne a "hős bányászlány" Szűcs Zsuzsanna története, a neten megtalálható, ha beírja a keresőbe, - Szuhakálló 1952. - Arra gondoltam, hogy Anyák napja előtt, ennek a hétnek a szeretet jegyében kellene eltelnie, amit egy-egy verssel szeretnék kifejezésre juttatni. Köszönöm szépen, ha elolvassátok!

Rád emlékezem

Múlhatnak a napok,
múlhatnak az évek,
szívemben örökké
itt él az emléked!

Látom kedves arcod....
Fogom görcsös kezed....
Miért is nem jutott,
boldogabb élet Neked!?

Cipelted az élet terhét,
egyedül válladon.....
Soha nem éltél, - mint mások,
könnyedén, szabadon!

Mégis csordultig volt
a szíved szeretettel....
Mosoly az arcodról
soha nem fogyott el!

Tudom, hogy most is
vigyázol reánk!
Örökre itt élsz a szívünkben,
Drága Jó Édesanyánk!

Hábele Mihályné (2014.07.25.)