A MAGYAR NYELV TÉRHÓDÍTÁSA SOROKSÁRON

A magyar nyelv térhódítása Soroksáron

Maga Soroksár az 1730 körüli évek újjátelepítésének kezdete óta túlnyomórészt német ajkú volt, ugyanakkor a vele határos települések: Kispest, Gubacs, Szentlőrinc szinte teljesen magyar. Erzsébet-falva 1880-as anyanyelvi összetétele alapján ugyan nagyrészt (63,7 %) német, viszont alig 30 év alatt a német ajkúak aránya 4 % alá csökkent. Soroksáron a német és magyar ajkú lakosság aránya 1880-1930 között az alábbiak szerint alakult:

Év	Össz lakosság szám	német	%	magyar	%
1880	6583	5221	79,3	1098	16,7
1890	7389	5985	81	1352	18,3
1900	8871	7353	82,9	1417	16
1910	11406	5455	47,8	5818	51
1920	12543	7109	56,7	5348	42,6
1930	14387	8197	57	6093	42,3

A fenti statisztikából kiderül, hogy 1900 és 1910 között rendkívüli változás állt be a német és magyar ajkúak arányában, hiszen ez előtt és ez után 1930-ig jóval kevesebb a magyar, mint a német ajkú lakos Soroksáron. Izgalmas volna tudni ennek okát, hiszen az ilyen arányú változást inkább az 1918-20 közötti, Trianon miatti betelepedések indokolták volna. Érdekes az a statisztika is, amellyel azt elemezzük, hogy a főként német ajkú Soroksáron hányan tudtak magyarul is. Nos 1880-ban a lakosságnak még csak 18 %-a (ráadásul ez az adat érvényes az egyébként magyar Kispest, Pestszentlőrinc és Pesterzsébet lakóira is!) 1900-ban már 38 % beszél magyarul is, 1920-ban már 74 %, végül 1930-ban ez az arány már 82 %.

Unyi János Antal