STATISZTIKA ÉS SZERENCSÉTLENSÉGEK

Statisztika és szerencsétlenségek

A török uralom következtében pusztasággá vált Soroksárra az első német telepes 1724-ben érkezett. 1751-ben Soroksár mezővárosi rangot kap, és 1770-ben pedig már 70 telekkel írják össze lakóit. Egy 1877-es leírás szerint Soroksár „a megye legszorgalmasabb népű, vagyonos és csinos községeinek egyike, amely magyarokkal és kevés tóttal kevert német település, s amelyhez adózás szempontjából hozzá tartozott Péteri, Gubacs és Gyál puszta is”. Dolgos lakossága ekkor már 14.702 holdat művel, és 655 holdnyi szőlőt is. 1910-ben már 12.341 lakosa van Soroksárnak, 1930-ban már 14.387, majd 1941-re 19.000-re növekszik a lélekszám. Ugyanakkor szembetűnő jelenség a német anyanyelvű lakosság számának apadása: 1770-ben mintegy 100 %, 1880-ban még 79,3 %, 50 év múlva, 1930-ban már csak 57 %. Ennél még érdekesebb és meghökkentőbb az 1941-es népszámlálási adat, amely szerint mindössze 1.180 polgár, azaz a lakosság alig több, mint 6 %-a vallotta magát német származásúnak, míg anyanyelvükként valamivel többen jelölték meg a németet. (Mindez német szövetségben, a II. világháború alatt történt!) Az utolsó statisztikai adatból egyértelműen látszik, hogy hazugság volt az a magyarázat, miszerint a német származás miatt történt a kitelepítés, hiszen a magukat németnek valló lakosság többszörösét telepítették ki, illetve hurcolták el az 1941-es népszámlálási nyilvántartásban rögzített adatokhoz képest. A kisgazda-kommunista kormányzatnak egyszerűen szüksége volt a házakra, az ingó és ingatlan vagyonokra! 

Néhány érdekes adatot szeretnék említeni a Soroksárt sújtó szerencsétlenségekről is: Alig 11 évvel az első hivatalos összeírás (1770) után 1781-ben a település nagy része leégett. 1831-ben a nagy kolerajárvány szedte áldozatait Soroksáron is. A XIX. század legnagyobb soroksári szerencsétlensége 1848. május 1-én következett be, amikor is leégett a templom, a plébánia és 170 ház. 1853-ban 38 ház vált a tűz martalékává. 1872-ben 172 soroksári polgár halt bele a fekete himlőbe. 1945-46-ban pedig a háború áldozatai, a kitelepítettek és a kényszermunkára hurcoltak száma meghaladta a lakosság egyharmadát. A településen élő családok fele megszenvedte ezt a sorscsapást. 

Unyi János Antal