SOROKSÁRI PIACOK

SOROKSÁRI PIACOK

Egy település gazdasági, társadalmi életében meghatározó szerepe van a vásár-, illetve piactérnek, ahol egy közösség tagjai rendszeresen találkozhatnak. Itt kicserélhetik véleményüket, megbeszélhetik problémáikat, vagy a közösségi élet egyéb dolgait, történéseit, amellett megvásárolják a mindennapi ebédhez valót.

 Így volt ez Soroksáron is – ahogy mondani szokták – mióta világ a világ. Soroksár első piaca a mai SZTK előtti Hősök terén volt, ahol 1896-ig a régi Községháza, később a Zeneiskola működött. Emlékét őrzi néhány megsárgult fotó egy apró mázsaházról, és néhány, a téren álló fabódéról. A piac működéséről személyes tapasztalattal már a legidősebb soroksári ember sem rendelkezik, hiszen 1927-ben megszűnt a piac, a téren szobrot emeltek az I. világháború soroksári hősei emlékére. Ez idő tájt költözött a piac a mai Hősök tere - Jelző utca által határolt kb. 8.000 m2 – es területre, amely két részből állt. A templomhoz közelebbi terület volt a zöldség piac, a hátrábbi (vasúthoz közeli) rész pedig az állatpiac. A két területet az Arany János utca választotta ketté. Az állatpiac területén épült fel az új mázsaház, nagy hídmérleggel a közepén, ahol akár nagy állatokkal teli teherautókat is lehetett mérni. A mázsaház két oldalán lévő helyiségekben őrizték a piaci asztalokat, árusító pultokat, amelyeket piaci napokon (szerdán és szombaton) az árusok kihordtak. Mérleget is itt bérelhettek. A két hatalmas területen – piaci napok kivételével – óriási focicsatákat vívtak egymással a község legénycsapatai. A soroksári piac rendkívül látogatott volt, különösen az őszi eltevések idején. Gondoljunk bele: még nem létezett feldolgozott termék. Az üzletekben nem lehetett kapni konzervet, mirelit árut, vágott baromfit, semmiféle tartósított élelmiszert. A háziasszony feladata volt a gyümölcsök eltevése, savanyúság, szörpök készítése, paradicsom befőzése, és a tésztagyúrás. Akkoriban óriási feladat volt egy család ellátása, hiszen még nem voltak a háztartási munkákat megkönnyítő gépek, berendezések. A heti piacokra éppen ezért nem szatyrokkal jártak bevásárolni, hanem talicskával, tragaccsal, négykerekű kiskocsival. Érdekesség, hogy ugyan Soroksáron nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket állítottak elő a II. világháború előtt is a parasztcsaládok, később a termelőszövetkezetek, a helyi piacot mégsem ők látták el áruval. Az itt termelt mezőgazdasági termékek mindig is Budapest ellátását segítették a Nagyvásártelepen keresztül. A soroksári piacot a környező települések termelői – főleg Alsónémedi, Ócsa, Bugyi, Sári - lovas kocsival szállító parasztjai látogatták, valamint a csepeli Duna parton gazdálkodó bolgárkertészek.  A vonat közelsége miatt még Lajosmizséről is érkeztek árusok. Öröm volt végigsétálni a hajnali piacon, az eladásra kínált, megtisztított, friss, ropogós zöldségek, gyümölcsök halmai között. Az, hogy valami bio termék-e, a ’70-es évek végéig nem volt kérdéses, hiszen minden az volt. A soroksári piac így működött 1962-ig, amikor is a terület felét értékesítették, majd beépítették. A maradék részen tovább működött, egyre kisebb érdeklődés mellett, mígnem 1975-ben végleg megszűnt. A tömegközlekedés fejlődésével, valamint a bőségesebb áruellátás miatt egyre népszerűbbek lettek a dunaharaszti és a pesterzsébeti piacok. A soroksári piac helyén 1992-ben vastelep nyílt.

A Soroksár-Újtelepiek ellátásáról az Erzsébet-Soroksár Temető főbejáratának közelében lévő piac gondoskodott a két világháború között. A háború után bezárt a piac, majd elkezdődött a terület beépítése.

A korábban, hosszú évtizedeken keresztül jól prosperáló piac elhalásának számos gazdasági, társadalmi körülmény megváltozása lehet a magyarázata. A régi piaccal megint eltűnt egy hangulatos, hasznos színfoltja Soroksárnak. Sajnos a 2013-ban önkormányzati kezdeményezésre - nagy reményekkel -, a korábbinál jóval kisebb területen (a templom mögött) újra indított piac sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Fuchs Gyula