KÖZÉLET SOROKSÁRON 1945-50 KÖZÖTT

Közélet Soroksáron 1945-50 között

A szovjet hadsereg katonái 1945. január 3-án foglalták el Soroksárt. A település ekkor lakatlan volt, mivel a front miatt 1944. végén kitelepítették a lakosságot. Január 9-én kezdődött meg a visszatelepítés. A szovjet hordák először kirabolták Soroksárt, majd háborús sérelmeik megtorlásaként kényszermunkára hurcoltak több ezer soroksári embert. Ugyanekkor felfüggesztették Soroksár önkormányzatát. Az 1945. novemberi választáson Soroksáron az alábbi eredmény született: Szociáldemokrata Párt 41,6 %, Kisgazdapárt 30,1 %, Kommunista Párt 26,1%, egyéb pártok 2,2 %. (A fenti eredményből egyértelműen látszik a baloldali nyomás és fenyegetés az egyébként konzervatív és vallásos Soroksár irányában.) 1946. tavaszán megkezdődött a hazájuktól, otthonuktól és vagyonuktól megfosztott törzsökös soroksári svábok kitelepítése. A kitelepítés indoklásául a hivatalos álláspont szerint az 1941-ik évi népszámlálás adatait vették figyelembe, aminek alapján a magukat német származásúnak valló polgárokat kívánták elűzni. Az igazság ennél jóval tragikusabb, hiszen sokkal kevesebben vallották magukat 1941-ben németnek, mint amennyi személyt elűztek hazájukból. Az igazság az, hogy a szélsőséges, más vagyonára áhítozó kommunisták és híveik „németteleníteni” kívánták hazánkat, így Soroksárt, és ezért semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Felhasználták azokat az elfajult és lealjasult helyi svábokat, akik a kommunisták pribékjeiként saját hitüket, fajtájukat és néha még saját családtagjaikat is elárulták, áldozatul dobva honfitársaikat a bolsevik terrornak. (A soroksári kommunista svábok közül többet – szegény származása okán – a katolikus egyház, vagy Soroksár vezetése taníttatott ki a Horthy rendszerben. Ezért „hálából” saját jótevő egyházuk, hitük, fajtájuk ellen fordulva aljasságok sorozatát követték el.)

A kitelepítést követően főleg a Felvidékről, Balmazújvárosból, dél-Biharból érkeztek betelepített parasztok, akik többségükben a kommunista párthoz tartoztak (1200-1300 fő). A helyi közélet legerősebb pártja a Szociáldemokrata Párt volt (1500-1600 tag), őket a Kisgazdapárt, illetve a Nemzeti Parasztpárt követte. A pártok 1947. májusában közösen kérték a belügyminisztertől Soroksár önkormányzatának visszaállítását, indokul hozva, hogy a „sváb kitelepítés 1946. április 18. – május 14-e között lefolyt, illetve teljes egészében befejeződött”. A soroksári képviselő választáson a 30 mandátumból a Szociáldemokraták 11, a Kommunista Párt 10, míg a Kisgazdák 9 helyet kaptak. A kérvény további indokul hozza fel, hogy a 18000 fős község „baloldali” beállítottságú, és hogy a „16 hónapja tartó önkormányzat nélküliség nagy hátránnyal jár Soroksár számára”. A járási főjegyző 1947. június 14-én jelenti, „hogy a község mezőgazdasági művelés alatt álló területéből 92 % van felszántva és bevetve, 350 hold pedig a világháborús harckocsi és futóárkok miatt nincs megművelve”.

Soroksárnak Budapesthez történő csatolásának gondolata már 1942. nyarán felmerült, de akkor a képviselők heves tiltakozása miatt sikerült ezt elkerülni. Azonban az erőszakos kommunista diktatúra 1950-ben véget vetett Soroksár önállóságának, és pesterzsébeti központtal, a két települést összekapcsolva, létrehozta Budapest XX. kerületét.

Unyi János Antal