EGY HAZAFIAS NYILATKOZAT 1940-BŐL

A II. világháborút követő sötét bolsevik időszakban a hazai svábságot – még az akkori magyar kulturális élet jeles alkotói közül többen, pl. Illyés Gyula is - német-bérencnek és kitelepítendő fasisztáknak nevezték. Hogy ezen állítás mennyire nem volt igaz – különösen a soroksári svábságra, amely a Pest környéki sváb települések közül a legtöbbet szenvedett a háborút követő időszakban -, álljon itt egy igen érdekes, hiteles történeti bizonyíték: 1940 késő tavaszán a Magyar Országgyűlés elé benyújtásra került a kisebbségi népcsoportok önkormányzatának létesítésére vonatkozó javaslat, amelyet – a történelem fintoraként – nem nemzetiségi származású képviselők, hanem két magyar, Hubay és Vágó – egyébként nyilaskeresztes párti – honatyák kezdeményeztek. Az akkori ország vezetés – élén Horthy Miklós Kormányzó Úrral – fontosnak tartotta, hogy ez ügyben kikérje az érintett települések – így Soroksár – véleményét is. Most pedig szó szerint idézem Soroksár akkori önkormányzatának 1940. június 23-i ülésén a fenti tárgyban keltezett, jegyzőkönyvezett állásfoglalását:

„Weisz bíró ismerteti Hubay és Vágó parlamenti képviselőknek az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatát, amelyben kisebbségi népcsoportok önkormányzatát kívánják. Javasolja, hogy a képviselő-testület fejezze ki teljes megbotránkozását, mert a javaslat egyáltalán nem szolgálja a nemzeti kisebbségek törvény-és okszerű érdekét, s csak az eddigi békés és nyugodt együttélés megbontására alkalmas. A határozat a nyilaskeresztes párthoz tartozó képviselők törvényjavaslatát elítéli. Ezzel szemben kinyilatkoztatjuk, hogy kétszáz éves itt élésünk alatt sem közigazgatási, sem közgazdasági vonatkozásban nem éreztük magunkat hátrányban a törzsökös magyar lakossággal szemben, mert ugyanolyan jogokat és kiváltságokat élveztünk, mint a magyar színlakosság, és a közterheket is arányosan és igazságosan viseltük.”

Ezeken az egyértelmű, tisztességes, határozott mondatokon ma is érdemes elgondolkodni. Ilyen volt a néhai soroksári közvélekedés. 

Unyi János Antal