Soroksár Újtelep Anno
Egyre kevesebben emlékeznek arra, hogy hogyan is nézett ki Soroksár Új-telep.
Hol voltak a boltok, hogyan éltek az emberek, mi történt a háború alatt?!
Szerencsére vannak még, akik vissza tudnak emlékezni a múltra. Az ő elbeszélésük alapján tudom leírni, hogy hogyan nézett ki Új-telep a temetőtől a mai Szent László utcáig bezárólag.
Temetősor, Borona, Vörösmarty, Vadőr utcák már akkor is meg voltak, de sokkal kevesebb ház állt. A házak hosszúkás egy vagy két szoba-konyhás-kamrás épületek voltak. Az utcák udvarok tiszták, rendezettek Nagy volt a szegénység, de az emberek megbíztak egymásban. Mindenki mindenkit ismert, egymást tisztelték és segítették.
A Temetősor üzlet nélküli volt, csak a Tartsay két sarkán úgy, mint most volt egy virágüzlet a másikon meg sírköves. Tovább menve a Borona- Tartsay utca egyik sarkán egy másik sírköves működött a másik sarkán pedig a mindenki által igen kedvelt zúg pálinkás. Az utca végén a mostani tüzép felé haladva egy fűszerüzlet árulta portékáit.
A Vörösmarty utca volt a bevásárló utca a páros oldalon az Alsó Határ úttól kezdődően volt egy hentes bolt, három házzal arrébb egy virágos, mellette egy fűszeres, melyből később hangszer javító bolt lett. A bolt régi bejáratát és az épületet ma is eredeti állapotban láthatjuk. A Tartsay- Vörösmarty sarkán fodrászüzlet és trafik volt. Szemben a túlsó sarkon cipészműhely. Vele szemben a mai IWETTE virág bolt helyén vendéglő üzemelt. Ez az épület volt a telep legelső háza. A vendéglővel szemben fakereskedés üzemelt. Vörösmarty Alsó Határ út sarkán, a páratlan oldalon Újtelep egyetlen péksége a Szeltner Lénárd Finom Sütödéje árusította pékáruját. Napi 3-4 mázsa lisztet dolgoztak fel. A pékség 1938-tól 1960-ig működött.
1950-ben egyik óráról a másikra államosították. A volt tulajdonos, mint alkalmazott továbbra is ott dolgozhatott. A pékség mellett egy ortopéd cipész mester dolgozott, később a műhelyből borkereskedés lett.
A Vadőr u. és Tartsay u. sarkán Fax hentes üzlete állt. A másik sarkon fűszer bolt volt. Fax hentes tragikus halálára még mindig emlékeznek az itt lakók. A háború alatt védelmébe vette szeretteit, barátait, ezért lelőtték. Holteste két napig hevert az úttesten, eltemetni nem tudták, mert kijárási tilalom volt.
A Nyír utca elején is volt még egy hentesbolt, és az Árvíz utca elején egy szatócsbolt. Három hentes és négy fűszeres látta el az itt élő lakosokat. Ha valakinek anyagi gondjai voltak hitelbe vásárolhatott, mert mindenki tudta a másikról, hogy ahogy tudja, rendezi adósságát.
Az utcák Vasfű utca felé eső végén volt az Új-telepiek piaca. A Soroksáriak szekerekkel hozták ide portékáikat. A piac a háború után megszűnt. A Vadőr utca végén homokdomb állt, a gyerekek oda jártak szánkózni. Az iskola helyén virágkertészet volt. Az iskolával szemben nyírfaliget, később konzervgyár és tejüzem. A Szent László- Tartsay saroknál álló impozáns épület a hozzá tartozó kerttel együtt, melyben ritkaságszámba menő fák- növények voltak a Vitéz Jenővári családé volt. Ez a villa volt a telep második háza. Hozzá tartozott még a Kertes utcától a Mezőlak utcáig lévő lápos terület. Sajnos már nem az ő tulajdonuk, és az épület egyre rosszabb állapotban van, hajléktalanok lakják. Kár érte!
A Béke utcai óvoda épülete volt a kihelyezett Községháza. Háború alatt kézi tekerős szirénával onnan jelezték a légiriadót. Szent László u. Árvíz u. sarkán lakott a község orvosa dr. Dobos Ödön, mindenki tisztelte.
1945. január 3-án érte el a telepieket a front. Holdfényes éjszaka volt, mikor először jöttek be az oroszok. Január 7-ig hol a németek hol az oroszok szállták meg a települést. Kijárási tilalom volt. Mindenki rettegésben élt, mert szabad rablás volt. A Nyír utca – Tartsay u. sarkán ma is álló épületben volt az oroszok elsősegélyt nyújtó helye. A telepet öt bombatalálat érte. Az egyik bomba egy házat teljesen eltüntetett, négy bomba a mai Nyír utcai lakótelepi házak helyére esett. A bombatölcsérekben később a gyerekek fürödtek és korcsolyáztak. Egész addig, amíg a lakótelepet fel nem építették. A Kertes u. - Mezőlak utcáig a területet feltöltötték, mert mocsaras lápos volt és a ma is meglévő földszintes házakkal építették be, 50-60 éve.
Az iskolát 1963-ban adták át.
Épül-szépül Új-telep, egyre több házat építenek, örömünkre egyre többen költöznek ide. Jó lenne, ha az új lakók is megismernék egymást, és a régi lakosokat is, azért, hogy tudjunk egymásnak segíteni, örömet szerezni úgy, mint azt tették elődeink. Így tudtak a nehéz időkben is helyt állni, megmaradni.
Mikó Imréné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése