SOROKSÁRI SZÓDÁSOK

SOROKSÁRI SZÓDÁSOK

Jedlik Ányos építette az első olyan berendezést, mellyel szénsavas vizet lehetett előállítani, később tervei alapján épült meg az első szikvízüzem, de még nem ismerték fel igazán a találmányban rejlő lehetőségeket. Később Wagner Dániel megalapította az első gyógyszergyárat, a Soroksári úton, 1867-ben. Ebben a hatalmas komplexumban már működött egy szóda- és szifonfej előállító üzem is. Az első, szikvízgyártással foglalkozó rendelet is ebből a korszakból való, 1869-ből. Már ekkor előírják például azt, hogy a vizet a hatóságnak be kell vizsgálnia, a szifonfejeket, illetve minden olyan gyártási eszközt, ami érintkezik a szódával, ónbevonattal kell ellátni – eredeti anyaguk ugyanis többnyire réz volt, illetve a szifonfejek ólomból készültek, ami az egészségre ártalmas. Talán sokan nem tudják, hogy a szikvíz, népies nevén szódavíz, vagy szóda: hungarikum, tehát jellegzetes magyar termék. Soroksáron különösen népszerű volt.

A családi szikvízüzemet az 1950-es években alapították. Az 1970-es évekig a Fővárosi Ásvány és Jégipari Vállalat telephelyeként működött. Először az Erzsébet utcában, később a Grassalkovich utca 244. alá költöztek. Ezt a szüleim üzemeltették az 1980-as évekig.

Ebben az időszakban a Féth-Pál, a Róth, a Domonkos és a Teller szikvízüzemek működtek Soroksáron. A legnagyobb területet a mi családi üzemünk látta el. A szüleim halála után én vettem át a vállalkozást. Erzsébet-Soroksár határától a volt Sortex-ig a Duna vonalától Orbán-hegyig terjedő területen szállítottuk házhoz a palackozott vizet. A kezdeti időszakban lovas kocsival történt a kiszállítás, később természetesen már gépjárművel végeztük ezt a tevékenységet.

A szóda palackozására a hálózati vizet használtuk, de a magára valamit adó szódásmester nem a szimpla csapvizet használja fel, hanem szén-, illetve mechanikus szűrők segítségével „finomítja” az alapanyagot. Hozzá kell tenni, hogy a szikvízben a magas szén-dioxid-tartalom és a nyomás miatt eleve gátolt bizonyos baktériumok szaporodása. Az árusítás szódás üvegekben történt, illetve 25 literes alumínium ballonokban. Az igény mindig nagy volt. A szódavizet szeretettel fogyasztották. Remek frissítő ital magában is, de borok és szirupok hígítására is kiváló. Maga a fröccs is magyar „találmány”. A háziasszonyok szívesen használták sütéshez is, a palacsinta elkészítése elképzelhetetlen lett volna nélküle. Egy kiadós ebéd után megkönnyíti az emésztést. A 90-es évektől a környéken megjelenő nagy áruházak olcsó ásványvízzel csalogatták az embereket, ez több szikvízkészítő üzem bezárásához vezetett. Hiába volt a kényelmes, igény szerinti házhozszállítás, ezekkel az árakkal már nem tudtunk versenyezni, és a családi üzemet be kellett zárni.

Mindezek ellenére él a mondás még Soroksáron: „A fröccs csak szódavízzel az igazi.”

Domonkos Béla